Üdvözletem!
A hazai színházi közvéleményt az elmúlt napokban felkavaró Delila Gate kapcsán eddig szinte csak hamis vagy alaptalan állítások és vélemények láttak napvilágot. Most ismertetem az Olvasóval az ügy összes részletét, ami teljesen új megvilágításba fogja helyezni a történteket.
Hét kérdésre adok választ:
-
Érinthetetlen-e Molnár? A válasz: nem.
A szerzői jogvédelem egyik fő dilemmája, hogy megengedné-e a szerző, amit a művével tenni készülnek? Mivel ő már nem él, ezt másoknak kell megállapítani. A történet erről az ütközésről szól.
Ha valaki a törvényes jogával él, arról nem kell magyarázkodnia. Egy rablótámadásra készülőnek el lehet mondani, hogy helytelen, amit tervez, de ha mégis belevág, akkor meg kell állítani.
Régi és rendíthetetlen híve vagyok a rendezői szabadságnak. Ezért is nézek meg egy-egy darabot akár tucatnyi kivitelben. Még édesanyám bízta rám, hogy figyeljek erre az örökségre. Miskolctól Tatabányáig bemutatók sokaságán voltam jelen, és mindig beszélgettem a művészekkel is. Izgatnak a színre vivők gondolatai, érzései, és az a hozzáadott érték, amivel meglepnek. Hiszen enélkül minden előadás uniformizált lenne.
De azért ne feledjük, hogy rendezői jog - jogilag - nem létezik (érdemes ezt a tanulmányt majd átnézni). A színre állítók szabadsága addig terjedhet, amíg nem sérti a mű minőségét és a szerző integritását. Vagyis, hogy ő olyan, amilyen. Különben nem hozzáadott érték sül ki belőle, hanem elvett érték.
Négy hónap története következik.
A bemutató elmaradása erős visszhangot váltott ki a sajtóban és a közösségi médiában. A valós tények már a legelső hírekben háttérbe szorultak, és hazugság nyert teret. Például: A Molnár örökösök színházi vagy színház közeli emberek akik élénken el tudják képzelni azt a helyzetet, amikor a jogtulajdonosok a premier napján letiltják az előadást, hivatkozzanak bármire. (egy Facebook poszt)
A színház hivatalos nyilatkozata itt olvasható.
A technikai és jogi előzményekről a jogtulajdonosok képviseletében a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség tájékoztatott.
De mi a probléma? Hát ez.
Én kérek elnézést - mások helyett - a színházi hangulatot elcsúfító szavakért. Nem én eszeltem ki, és csak kényszerűségből teszem.
Amiről itt olvasnak, az egy (át)író virtuóz elszabadult szellemének végterméke, bizarr érdeklődéssel az altesti és anyagcsere-humor iránt.
Kik vagyunk?
Kik a jogörökösök?
Akik valóban ismernek minket, jól tudják, hogy nem vagyunk sem kegyetlenek, sem valami civilizálatlan suszterek a kaptafánál, akik ne értenék meg egy színtársulat nehézségeit.
Írók, tanárok, filmesek, tévések, zenészek, szerkesztők vagyunk és leszünk a Molnár-jogok lejártáig, sőt, utána is. Ismerjük, értjük és át is érezzük a színházak, szerzők és társulatok gondjait.
Megnyugtatjuk az átírókat, hogy tudunk annyit a színház és a művészetek világáról és értékeiről, mint ők.
Ez év tavaszán-nyarán elveszítettük két társunkat: nagybátyánkat és fivérünket. Biztosak vagyunk abban, hogy a Delila Gate ügyében a mi végső álláspontunkat képviselnék ők is. Talán mondanunk sem kell, hogy gyászunk közepette a Delila-ügyre semmi szükségünk nem volt. Nem valami szesély vezetett minket.
Jogtulajdonosi „pályánk” során, hosszú évek alatt megszámlálhatatlan Molnár-mű, adaptáció, film, musical, irodalmi kiadvány megvalósítását támogattuk, de ilyen kivitelezői durvasággal, az alapmű iránti megvetéssel és kommunikációs igénytelenséggel sosem volt dolgunk.
Soha és sehol nem ütköztünk olyan bizarr önmegvalósítási mániába, mint ebben az ügyben.
Több megszólalónál megfigyelhető az a becsípődés, hogy a jogörökösök anyagi szempontjait, bankszámláját, kapzsiságát emlegetik. Pedig döntésünket nem vezette semmilyen anyagi szempont. Logikus felismerés, hogy a bemutató elmaradásával az örökösöket anyagi veszteség érte. Nem kaptak pénzt, mivel nincsenek előadások. Melyik része nehéz ennek?
kapott egy esélyt a szecskába szaró macska is, bár az Hasektől származik, a Svejkből. Nehéz lenne saját ötletként elsózni.
A külföld (Japántól Oroszországon és Európán át az USA-ig) nagy szakmai szabadsággal, de óvatosan és kellő tisztelettel kezeli Molnár műveit. Lehet persze gondolni, hogy a fordítások belepiszkálhatnak a szövegbe, de megnyugtatok mindenkit, hogy ezek minősége és a szerző szellemiségéhez való alkalmazkodása kifogástalan és ellenőrzött.
A pasadenai (USA) színházi fesztiválon (A Noise Within) 2014-ben a a klasszikus kategóriában a Macbeth-tel és a Tartuffe-el együtt vitték
színre A Testőrt. Nem nyúltak bele a szövegbe, sem a cselekménybe. Nem írták át a karakterek jellemét. Nem kreáltak a kritikusból magándetektívet, csak mert a szituációk netán "nem elég bonyolultak". Sőt, nem alkottak új szereplőt sem.
De nem tette ezt a washingtoni Kennedy Center vagy a hamburgi Operaház sem. Azért, mert nem volt szükségük ilyen mankókra. A külföldi adaptációk során soha, sehol és senki nem vetemedett arra, hogy a művek nyelvezetét silányítsa, vagy szerkezetébe, cselekményébe durván és teljesen fölöslegesen beavatkozzon.
Lelövök néhány frenetikus szellemi innovációt a nyár derekán nagy nehezen kézhez kapott szövegkönyvből. Az alábbi szavak és kifejezések nem szerepelnek Molnárnál. Ez nem "kiteljesítés", hanem züllesztés.
Jutott hely a tökös csávónak és a seggnek, megemlítik a bukszát, de nem mint pénztárcát, hanem egy nőre célozva.
Átsuhan a színen az ótvar cafat és ikerpárja az ótvar riherongy, nyomukban egy újabb segg és egy fürge szent szar, majd befut egy ratyi is.
A rekorder végül a 'ribanc' lett, aki 17 alkalommal kerül szóba.
A baj az, hogy innentől már dögunalmas is, és azt hiszem, hogy minden normális ízlésű embernek az. Az átírók stíluskészletét kölcsön véve: gagyi.
Molnár tabu?
Ellenvetéseink nem azt jelentik, hogy Molnár tabu, vagy valami érinthetetlen szentség. Nem az. Annak megítélése, hogy Molnár e késői színdarabjának nyelve rettenetesen poros, a benne levő szituációk nem elég bonyolultak, természetesen lehet vita tárgya. Miért is ne? Habár ha valaki így gondolja, akkor nem kötelező megrendeznie. Lehet azt is mondani a megrendelőnek, hogy ez már vacak és poros, inkább valami mást szeretnék. De ez valóban egyéni döntés dolga.
Jó. Akkor tehát ha egy restaurátornak már dögunalmas és avítt a Mona Lisa, szabad kezet kap, hogy "feldobja" egy kicsit? Hiszen Leonardot már szerzői jogok sem védik. Prédaállat.
Természetesen lehet vitázni arról, hogy a szellemi alkotások és a szerzői jogok védelme nem szorul-e „átgondolásra” vagy újratervezésre. Miért is ne? Ezek a viták izgalmasak, kivált a közösségi média és a fájlmegosztások világában. De ez nem teadélutánokon vagy tévéműsorokban fog eldőlni.
A szerzői jog védelmi rendszerét belső jogszabályok, államközi szerződések és nemzetközi egyezmények alapozzák meg, és működtetik, szerte a világon. Alkalmazásuk egyszerű: be kell őket tartani. Nehézkesebben fogalmazva: nem kell őket megsérteni.
Például – amennyire tudom - senki nem töri a fejét azon, hogy „újra kellene gondolni” az emberölés szabályait. Elegendő követni azt, amit a törvény elrendel. Vagyis nem szabad senkit megölni.
Szerintem színdarabot sem.
*
Találkoztam olyan remek érveléssel is, hogy mit vagyunk annyira meglepve, amikor tudhattuk, hogy a Delila új színpadi változatával megbízott szakemberek "ilyenek"? Mármint hogy olykor beleturkálnak színdarabokba, és ezzel sikereket aratnak, és ezt mindenki tudja.
Tréfás argumentáció ez. Mint amikor a rendőr megszondáztat valakit és ittasnak találja. Mire az illető azt mondja, hogy "most mit van meglepve, biztos úr, hiszen a kollégái már ismernek és tudják, hogy mindig iszom pár felest vezetés előtt...?"
Parádés okfejtés az is, hogy a balatoni országút melletti csaposnak nem kell kifogástalanul megszólalni.
Én viszont nem gondolom, hogy egy balatoni út menti csapos gyárilag bunkó. Végig lehet látogatni a balatoni út menti csaposokat, lenne nagy meglepetés. (példaadó Magyar Attila a Centrál Színházban)
Esterházy Péter szerint „egy bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Mindenki láthatja, hogy egy ilyen stílusú és nívójú diskurzusban értelmetlen részt venni.
Nem kötelező Molnár-darabra elmenni a színházba, és nem kötelező színpadra állítani sem. De ha valaki megteszi, akkor van hozzá minta is. Ha már egyedül nem megy. Például a Delila nem túl régi bemutatója, ahol nem volt szükséges a szerző védelmére kelnünk, hanem örömmel tapsoltuk meg a teljesítményt.
TALÁLKOZÓK
Meglepne, ha a színház által kiadott felkérés arról szólt volna, hogy „teljesítsék ki” a Delilát. Hanem vélhetően arról, hogy valósítsák meg. De közben mélyen átérzem, hogy mennyire nehéz lehet szakmai kontrollt gyakorolni valaki felett, aki egyben az illető egyetemi tanára volt. Lehetetlen és torz helyzet.
Kétszer is kértek tőlem találkozót, előbb a dramaturg, majd a színház vezetői. Az első találkozó július végén, a második augusztusban zajlott. Sem a dramaturggal, sem s színház vezetőivel nem sikerült megállapodásra jutni.
A színház vezetőivel zajlott beszélgetés a legmélyéig megvilágította az ő szorult és kényes helyzetüket. Próbáltam ötleteket adni, miként lehetne ebből a csapdából kikecmeregniük, és a válságot elkerülni. Elsősorban azt, hogy még bőven van idő arra, hogy visszatérjenek a szöveg eredeti változatához.
De sajnos nem volt semmilyen foganatja. Nem tették meg.
TALÁLKOZÓK A
MÓRICZ VEZETŐIVEL
Meglepne, ha a színház által kiadott felkérés arról szólt volna, hogy „teljesítsék ki” a Delilát. Hanem vélhetően arról, hogy valósítsák meg. De közben mélyen átérzem, hogy mennyire nehéz lehet szakmai kontrollt gyakorolni valaki felett, aki egyben az illető egyetemi tanára volt. Lehetetlen és torz helyzet.
Kétszer is kértek tőlem találkozót, előbb a dramaturg, majd a színház vezetői. Az első találkozó július végén, a második augusztusban zajlott. Sem a dramaturggal, sem a színház vezetőivel nem sikerült megállapodásra jutni.
A színház vezetőivel zajlott beszélgetés a legmélyéig megvilágította az ő szorult és kényes helyzetüket. Próbáltam ötleteket adni, miként lehetne ebből a csapdából kikecmeregniük, és a válságot elkerülni. Elsősorban azt, hogy még bőven van idő arra, hogy visszatérjenek a szöveg eredeti változatához. De sajnos nem volt semmilyen foganatja.
Mindkét egyeztetés hetekkel a kőszínházi bemutató előtt történt, a Nagy Szabadtéri Átverés után. Szemenszedett hazugság, hogy az örökösök a premier napján „tiltatták le” az előadást. Már ha letiltották, de erről később...
A beszélgetéseken elhangzottakat sajnos nem idézhetem, mégpedig azért, mert nem tudom bizonyítani. Két ember szava állna az enyémmel szemben. Vagy elhiszik nekem, vagy nem.
Borzasztó dolgok hangzottak el arról, hogy milyen következményekkel járna, ha Nyíregyháza közönsége szeptember-októberben nem kapja meg a bérleti sorozat első darabját.
Arról sem beszélhetek bővebben, hogy mit váltana ki, ha kiderülne, hogy a szabálytalan nyári "előbemutatóval" félrevezették a közönséget és a városvezetést, mert mindenki azt hitte, hogy eredeti Molnárt lát, nem pedig egy kvázi hamisítványt.
Ha akkor sejthettem volna, hogy felvetésemet végül falra hányt borsóként kezelik, vittem volna magammal valakit, hogy legyen tanúm arra, amit hallottam. De mert ezt elmulasztottam, ezt a fontos eseményt nem tudom igazolni.
Ne legyen tévedés! Ezt így adták elő a június derekán tartott szabadtéri előadáson, mivel előlünk gondosan elrejtették a szövegkönyvet, és csak a bemutató után egy nappal küldték el, mint az a dokumentum-sávban fent olvasható.
A vita hevében felröppent olyan zavaros kijelentés is, hogy nem véletlenül nem ismerik a Delilát. Tényleg? A megelőző évtizedek bemutatói mind a nem ismerés jegyében zajlottak?
Viszont ha beleírunk jó sok szart, fost és buzit és segget, majd szekercével átrajzolunk egy karaktert, végül még beleírunk egy új szereplőt, akkor megismerik?
Most elértünk a fő kérdéshez.
Tényleg „letiltottuk”
az előadást?
A futószalagon emlegetett tiltási opciót csak kivételesen alkalmazzuk (a Doktor úr budaörsi bemutatását a Játékszínben elsőre nem engedélyeztük, mert telerakták aktuálpolitikai szövegekkel, de miután kiszedték ezeket, mehetett)
Normális esetben engedélyezési jogunkkal élünk. Amikor úgy látjuk, hogy egy produkció vagy kiadvány terve megfelel Molnár szellemi hagyatékának, akkor minden további nélkül engedélyezzük. Ez történik az esetek 99,9%-ában, hiszen a felhasználók maguk is eleve tisztában vannak a kulturális hagyaték fogalmával, és tiszteletben is tartják.
A felhasználók sem gondolják azt, hogy ez szabad préda. Ha kisebb nyelvi vagy tartalmi változtatást szeretnének, azt megbeszélik velünk.
A nyíregyházi esetben az engedély megtagadását már jóval korábban és egyértelműen közöltük.
Meg lehet tekinteni
a doksik között.
Az engedélyt nem visszavontuk, hanem meg sem adtuk. Jelentős különbség. De lám, maga a színház sem állítja azt, hogy a bemutatót be- vagy letiltotta valaki, hanem világosan közli, hogy a várható jogsértés elkerülése miatt álltak el a premiertől. Tőlük idézem:
„... a jog nem hagy eszközöket
a kezünkben.”
Tehát nem az örökösök, hanem a jog. Ugyancsak a színház nyilatkozta ezt:
"Az örökösök álláspontja végig következetes volt - nem ők léptek ennyire későn, hanem mi voltunk azok, akik az utolsó pillanatig megpróbáltuk megmenteni a szellemileg, művészileg és anyagilag is értékes, a színház repertoárján magának évekig helyet követelő előadásunkat. Erre nem maradván mód, az előadást néhány órával az első kőszínházi néző érkezése előtt lemondtuk."
De ha ők ezt mondják, akkor mások miért okosabbak vagy buzgóbbak náluk? Nehéz megérteni, hogy miért van szükség ezeknek a valótlanságoknak a közlésére. Talán mert az ügy tálalása így drámaibb és az érdeklődést jobban felkelti? Ezt a manipulációs módszert ismerjük. Ősrégi.
De attól még nem lesz igaz. Ezért tisztelettel kérek mindenkit, hogy tartózkodjék a „letiltás”, „betiltás” fogalmak használatától a jövőben, ezzel az üggyel kapcsolatban, mert hazugságba fog keveredni.
"Feljelentettünk" valakit? Kit?
Megint a hatáskeltés.
Viszont kétségtelen drámai tehetségre utal. Együttérzést kiváltó és romantikus sztori,
ha egy művészt feljelentenek
az alkotása miatt. Az üldöztetés és
a terror képét vetíti a mennyboltra
(Rushdie, Havel).
Sajnos azonban rontja a hatóerejét, hogy nem történt meg.
Nem élünk ilyen eszközzel, és nem is szorulunk rá. Mit „jelenthettünk fel” egy olyan színdarabról, amit nem is ismerünk, és aminek az ajánlásában már nem is Molnár szerepelt szerzőként?
Az teljesen világos volt, hogy a molnári alaptartalmat valamint a Delilára szánt erőforrásokat áthelyezik egy másik műbe. Volna, aki erre azt mondaná, hogy elcsórják. Volna, aki hűtlen kezelést rikoltana, de én nem teszem ezt.
Annál is inkább, mert szeptember 5-én a színház netes műsornaptára az alábbi képet mutatta. A forgatagban a nézőket tájékoztató legfontosabb felületek káoszban vergődtek. Volt, ahol a Delilát hirdették, volt, ahol A tétova menyasszonyt, és volt, ahol semmit, majd ezt a munkamegosztást óránként váltogatták.
Ugyanis a Delilát egyszerűen átkeresztelték és ezzel eltulajdonították.
emlékeztető: a nyári szabadtéri bemutató jogsértő volt.
A szövegkönyvet valaki visszatortatta, és csak az előadás utáni napon küldték el nekünk. A bemutató sikeres volt. Ez tény, olvastunk róla.
Egy nyilvános kivégzés is sikeres lenne, és lehetne rá sok jegyet eladni. Ezúttal Molnárt végezték ki.
Következzék a legmagasabb nívójú "kiteljesítési" feladat,
ami nyilván nem tűrt halasztást. Hogyan csináljunk egy kedvesnek, szelídnek
és viccesnek megírt figurából taplót?
Nem nehéz. Egy írástudatlan is képes rá, mindössze buzizni kell egy kicsit.
Ezt így adták elő június derekán, a szabadtéri előadáson!
Ezzel elértünk a fő kérdéshez.
Tényleg „letiltottuk” az előadást? Nem!
A futószalagon emlegetett tiltási opciót csak kivételesen alkalmazzuk (a Doktor úr budaörsi bemutatását a Játékszínben elsőre nem engedélyeztük, mert telerakták aktuálpolitikai szövegekkel, de miután kiszedték ezeket, mehetett)
Normális esetben engedélyezési jogunkkal élünk. Amikor úgy látjuk, hogy egy produkció vagy kiadvány terve megfelel Molnár szellemi hagyatékának, akkor minden további nélkül engedélyezzük. Ez történik az esetek 99,9%-ában, hiszen a felhasználók maguk is eleve tisztában vannak a kulturális hagyaték fogalmával, és tiszteletben is tartják.
A felhasználók sem gondolják azt, hogy ez szabad préda. Ha kisebb nyelvi vagy tartalmi változtatást szeretnének, azt megbeszélik velünk.
A nyíregyházi esetben az engedély megtagadását már jóval korábban és egyértelműen közöltük.
Az engedélyt nem visszavontuk, hanem meg sem adtuk. Jelentős különbség. De lám, a színház sem állítja azt, hogy a bemutatót be- vagy letiltotta valaki, hanem egyértelműen közli, hogy egy esetleges jogsértés elkerülése miatt álltak el a premiertől. Tőlük idézem:
„... a jog nem hagy eszközöket
a kezünkben.”
Tehát nem az örökösök, hanem a jog. Maga a színház nyilatkozta ezt:
"Az örökösök álláspontja végig következetes volt -
nem ők léptek ennyire későn, hanem mi voltunk azok,
akik az utolsó pillanatig megpróbáltuk megmenteni
a szellemileg, művészileg és anyagilag is értékes,
a színház repertoárján magának évekig helyet követelő
előadásunkat. Erre nem maradván mód, az előadást
néhány órával az első kőszínházi néző
érkezése előtt lemondtuk.
De ha ők ezt mondják, akkor mások miért okosabbak vagy buzgóbbak náluk? Nehéz megérteni, hogy miért van szükség ezeknek a valótlanságoknak a közlésére,. Talán mert az ügy tálalása így drámaibb és az érdeklődést jobban felkelti? Ezt a manipulációs módszert ismerjük. Ősrégi.
De attól még nem lesz igaz.
Ezért tisztelettel kérek mindenkit, hogy tartózkodjék a „letiltás”, „betiltás” fogalmak használatától a jövőben, ezzel az üggyel kapcsolatban, mert hazugságba fog keveredni.
"Feljelentettünk" valakit? Kit? És hol?
Újabb hatásvadászat... Viszont kétségtelen drámai tehetségre utal, ezt el kell ismerni. Együttérzést kiváltó és romantikus sztori, ha egy művészt feljelentenek az alkotása miatt, mert az üldöztetés és a terror képét vetíti a mennyboltra. Moliére, Rushdie, Havel... borzongatóan kalandos érzés lehet ilyen körbe tartozni a 21. században.
Sajnos azonban rontja a hatóerejét, hogy nem történt meg.
Nem élünk ilyen eszközzel, és nem is szorulunk rá. Mit „jelenthettünk fel” egy olyan színdarabról, amit nem is ismerünk, és aminek az ajánlásában már nem is Molnár szerepelt szerzőként?
Az teljesen világos volt, hogy a molnári alaptartalmat valamint a Delilára szánt erőforrásokat áthelyezik egy másik műbe. Volna, aki erre azt mondaná, hogy elcsórják. Volna, aki hűtlen kezelést rikoltana, de én nem teszem ezt.
Annál is inkább, mert szeptember 5-én a netes műsornaptárak káoszban vergődtek. Volt, ahol a Delilát hirdették, volt, ahol A tétova menyasszonyt, és volt, ahol semmit, majd ezt a munkamegosztást óránként váltogatták.
Nem zárható ki a lehetősége, hogy a Delilát keresztelték át A tétova menyasszonyra, viszont a nyilatkozat a Delila lefújásáról szólt. Amíg tehát nem látjuk A tétova menyasszonyt, addig ezt nem lehet teljes biztossággal megítélni.
Közeledett, sőt már be is következett a pillanat, amikor már rég nem az ízlés vagy stílus volt a vita tárgya. Azon már túl voltunk. Hanem előállt a közvetlen kárveszély, sőt, bűncselekmény bekövetkezésének a lehetősége is.
Ilyenkor szoktak sokan legyinteni, hogy 'á, ez csak jogászkodás." De ez nem így van. A polgári jog arra kötelezi a feleket, hogy a kár megelőzése vagy enyhítése érdekében tegyenek intézkedéseket és működjenek együtt.
Ezért tájékoztató levelet küldtem a város vezetéséhez, hogy megismerhessék a kialakult helyzetet és annak előzményeit.
A levélben nem kértem, nem követeltem semmit, nem jelöltem meg feltételeket vagy igényeket. A színházat közpénzből működtető városvezetést tájékoztattam a helyzetről.
ekkor meghökkenésemre
az derült ki, hogy ők az esetről
nem tudtak semmit. De tényleg nem
A következő lépések már a fenntartó és az intézmény között zajlottak, és azokról mi semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, azóta sem.
A döntés meghozatalában és persze végrehajtásában sem volt semmilyen részem és jelen sem voltam.
A társulat és a bemutatón dolgozó szakemberek természetesen nem tehetnek semmiről. Ők elszenvedő alanyai voltak ennek a történetnek.
Megkínlódták egy új bemutató minden nehézségét, reménykedtek a sikerben és annak örömeiben, hiszen elvégezték a rájuk rótt feladatot. Őszintén sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe keverték őket.
Akkor most hogyan tovább?
A válasz egyszerű. Szeretnénk, ha a Móricz Zsigmond Színház és Nyíregyháza közönsége együtt örülhetne a Delila bemutatásának.
Hiszen ezzel a céllal indult ez a szomorúra fordult história útjára azzal, hogy engedélyt adtunk a munkára. Ez a felhatalmazás továbbra is él, érvényes és beváltható. Minden jogszerű megoldásra készen állunk.
*
Ezzel elértem a Delila-gate végére.
De zárszóként szeretnék még valamit nyomatékossá tenni.
Molnár Ferenc szerzői jogai 2023-ban lejárnak. Akadnak, akik már most epedve várják a pillanatot, amikor a mi lehetőségeink Molnár szellemi és alkotói hagyatékának megóvására megszűnnek.
De addig sem fogjuk hagyni, hogy ezt a hatalmas életművet szétcincálják. Tisztes megvalósításokat szeretnénk, mint eddig is mindig, és ebben a színházak és a Hofra Ügynökség nagyszerű partnereink voltak az évek során. Szeretnénk ezt így megtartani.
Molnár műveinek épségére figyelni fogunk a jogok lejárta után is.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Lukin Ágnes rendező
Molnár Ferenc dédunokája